A könyvtári teadélután, avagy számoljunk le Mertowval!

Lehűlt a levegő a könyvtárban, amikor belépett Mertow. Nem tűnt fel neki, hogy ő itt felesleges. Egy olyan teadélutánon nem látják szívesen, ahol a tanárok a diákok rossz szokásairól és elírt dolgozataikról beszélnek. Hiába, ő még új, és ha befogadják, csak felszíneskedés az egész, mivel a tanárok többsége nem szívesen barátkozik olyannal, mint Mertow. Mertow hidegvérű és kegyetlen, a diákok s mindenki más szemében egyaránt. Ezért ment a teadélutánra hívatlan vendégként. A tanárok kezdtek kiszivárogni a könyvtárból, mert nem bírták elviselni Mertow jelenlétét, ezért már csak ketten maradtak vele: Ariel és Mrs. Dunt. Ők nem szerették volna, hogy Mertow úgy érezze, mindenki fél tőle. A többiek azért nem akartak a közelébe lenni, mert nem bírták elviselni.

Ariel rákérdezett ittléte okára. Nem tudta, hogy Mertownak van egy rémálma, amely minden éjjel kísérti őt. Az álomban kisfiú, egyedül van egy tanteremben, s eztán sorban jelennek meg, és körülveszik őt régi tanárai, közel hajolnak hozzá, majd arcába kiabálják, hogy számonkérés. Ez után egy citromsárga gumikacsával játszva ül nyugodtan otthon a kádban, ám ekkor megint megjelennek, és ráordítanak: számonkérés. Ezt követően a sportpályán fut, már kicsivel idősebb, de még mindig hallja az őt kergető tanárok szájából, hogy számonkérés. Ekkor összeesik, és felébred. E miatt az álom miatt lett tanár. Csakis a bosszúért.

Ariel kérdését számonkérésnek tekintette, és arcán izzadságcseppek jelentek meg, majd rohamszerű rángás követte ezt.

–Minél idegesebb, annál jobban látszik magán. Fél, ezt le sem tagadhatja, ezért kérem, ne próbáljon úgy tenni, mintha közénk tartozna!– Mondta Mrs. Dunt.

 Mertow rángása a félelem szó hallatán abbamaradt. Mikor válaszolni próbált, nem jött ki hang a torkán, ezért úgy gondolta, nagyon felnőttes dolog lenne, ha nyelvet öltene Mrs. Duntra. Így is tett. Mrs. Dunt meg se lepődött ezen, de csak azért, mert jó emberismerő.

–Én nem láttam eddig a percig egy középkorú férfit se, aki a nyelvét nyújtogatta volna sértésnek szánva ezt, de nem lepett meg.– súgta oda Ariel Mrs. Duntnak. Szerintem egy ilyen ember nem lehet tagja a tanári karnak. Nincs más lehetőségünk, minthogy felvegyük vele a harcot. Ettől majd észhez tér.- Mondta Ariel, miközben kezébe vette a kémiatankönyvet, és Mrs. Duntot is erre bíztatta. S ő is hasonlóképpen cselekedett: megragadta a biológia-tankönyvét.

 –Ne- ne- ne- nem f- f- félek tö- tö- tőletek!- Nyögte ki nagy nehezen Mertow lekapva az egyik könyvtári könyvet a polcról, mivel saját tantárgyához tartozó könyve nem volt nála. Azt hitte, hogy majd olyan igazi Tan Harcos lézerkönyves harcban lesz része, hogy elkezdenek csapkodni a könyvekkel, de persze ez a gondolat is csak Mertow zavaros elméjében jöhetett létre.

Ariel és Mrs. Dunt kinyitották könyveiket, majd kezdték bevezetni Mertow- t a biológia és a kémia rejtelmeibe, hátha másképp látja majd ettől a világot, mert ez által megismerheti. Látszott rajta, hogy ez számára túl sok, érthetetlen információ, és ekkor elájult. Mrs. Dunt és Ariel úgy gondolta, hogy így nem lenne igazságos ártani neki, a hírhedt Mertownak, és nem lenne méltó hozzájuk az efféle leszámolás. Így hát leültek, iszogatni kezdték a teájukat, és folytatták a diákokról való beszélgetést, majd hazamentek.

Hajnalban tért csak magához az ájult Mertow, akit nyomasztó álomképei gyötörték. Megfogadta, hogy nem hagyja, hogy ezek az álmok tönkretegyék, és így próbálta győzködni magát:

-Erős vagyok, hidegvérű, és kegyetlen. Mind félnek tőlem. Bár őszintén szólva már maga sem hitte el, miután a két tanárnő így elbánt vele. A könyvtárból elment, mivel úgy érezte, itt nincs biztonságban, ezért bevonult egy tanterembe, hogy bosszút szőjön a két aljas nőszemély ellen.

Már egy ideje ott volt, amikor a gimnázium tanári kara lépett be.

–Ez csak egy álom, ők nem igaziak, nincs okom a félelemre –ismételgette magában, majd kimondta. Erre a tanárok elkezdtek nevetni. Ez után már ordította a szavakat. Pofon vágta magát, hogy felébredjen, de ez nem álom volt. Körbevették, és lapot raktak elé, amire előre rá volt írva a neve, és a kezébe tollat nyomva mondták neki, hogy számonkérés a tegnap Arielék által felolvasott biológia- és kémiatankönyvből.

Hát ez nem álom. Ez egyáltalán nem álom, hanem maga a szomorú valóság. Nem tudott mit tenni. Elkezdte írni, és puskázási lehetőség híján alulmaradt a csatában. Ariel és Mrs. Dunt jóindulattal számolva két pontra értékelte Mertow dolgozatát, amivel összesen száz pontot érhetett volna el, ha figyel. Ezt követően nem rúgták ki, maga mondott fel, és azóta is gyermekkori álmának hódolva osztogatja a lufikat a Mc Donald’s- ban. A tanári kar is megtartja a könyvtárban kibeszélő show- ját, amelyben elmesélik egymásnak a diákok által elkövetett bakikat.